1997-ben homokrésziek egy csoportja úgy gondolta, hogy érdemes lenne összefogni. S ha már összefogunk, akkor miért ne lehetne ezt egyesületi keretek között?
Így alakult meg a Homokrészi Tanyavilágért Egyesület. Na de menjünk sorjában. Hol van Homokrész? Természetesen a Duna-Tisza közén. Annak is az északi szélén. Ez a földrajzi neve az Albertirsa – Mikebuda – Ceglédbercel között elterülő homokos területnek. A tanyavilág szempontjából ez egy fontos tény volt. Itt, ha eső esik, akkor azt a homokos talaj gyorsan be is issza és lehet használni az amúgy nem túl jó földutakat. Nem úgy, mint a vasúton túl, amelynek agyagos lejtői-lankái már a Gödöllői dombság területéhez tartoznak, s ahol eső után szinte járhatatlanok voltak az utak. S csak voltak, így múlt időben, mert az ottani tanyák bizony nem élték túl a hatvanas, de még inkább a hetvenes évek tanyarombolási hullámait. Nem úgy a homokrésziek, akik ellenálltak, küzdöttek és még jól is érezték magukat a természet lágy ölén, a hatalom által viszonylag nem háborgatottan.
A tanyakérdés megint szőnyegre került. … az Élet és Irodalom hasábjain elvi vita is lezajlott a tanyakérdés körül. Kunszabó Ferenc lendületes vitaindító cikke (A tanya életrevaló, 1973. 7–8. sz.) sok meggyőző érvet hozott fel annak bizonyítására, hogy a tanyára többnyire energikus és aktív parasztcsaládok költöztek, hogy a földből minél többet kiszedhessenek;
A rendszerváltáskor és az azt követő években még mindig egy néhány száz fős lakosság telepítette be ezt a területet, amely létszám azóta sem változott számottevően, csak a tanyákat lakók változtak folyamatosan.
És itt vagyunk 1997-ben, Homokrészen az Epres Sörkertben. 12 homokrészi úgy gondolta, hogy érdemes lenne összefogni és valahogy felrázni az itteni életet. Ez bizony nagyon régen volt. Mi valósult meg az akkori álmainkból? Több is meg kevesebb is mint amennyit elképzeltünk, vagyis más.
hogy a tanya nem azért „van válságban”, mintha teljességgel ellehetetlenült volna, hanem azért, mert szándékosan hagyják magára, sőt igen gyakran megtagadják tőle azt a segítséget is, melyet más településeknek megadnak. In: Bibó István: Tanya és urbanizáció (1973)
Egy sajnos biztos: azt a pezsgő tanyasi életet, mint ami a múlt század ’20-as ’30-as éveiben volt, azt a közösségi életet és azt az egymásrautaltságot nem lehet visszahozni. De mást talán igen.
Mit tettünk eddig? Csak címszavakban. Első lépésként segítségül hívtuk a ceglédberceli fiatalokat, hogy gondolkozzunk együtt Homokrész jövőjéről, lehetőségeiről. Majd német és magyar egyetemi hallgatókat láttunk vendégül nyári gyakorlaton. A fiatalok ugyanezt kapták feladatul, de immáron az egyes tanyákra lebontva. A fiatalok munkáiból kiállítást is rendeztünk, kiegészítve a volt Homokrészi tanyasi iskola történetével. 2000-ben egy sikeres pályázat eredményeképpen megnyithattuk Teleházunkat (erről külön írunk). Az évek során számtalan előadást szerveztünk: gazdafórumokat, napkollektor építő tanfolyamokat, a biogazdálkodást népszerűsítő előadásokat. És változatlanul hisszük, hogy a tanyáknak van jövőjük.